Küldetés
„Amit bizonyosan tudunk a 21. századról, és ez egyik legfontosabb jellemzője, hogy ez az a század, amikor meg fognak halni a holokauszt túlélői. Mindenki. Ez megváltoztatja a világot, megváltoztatja a nyelvet, a beszédet – legalábbis a világnak azon pontjain, ahol beszélnek a holokausztról, ahol ez emberi téma…” (Esterházy Péter)
Kevés képi anyag maradt fenn a holokausztról, és ezek a képek is többnyire archívumok mélyén pihennek. Amennyiben a fennmaradt fényképeket összekötjük az utókor számára realitásként itt maradt helyszínekkel – akkor a történelem távolodó lapjairól képesek leszünk kiemelni a képekben rögzült vizuális élményt. A fénykép készítőjének szemtanúsága kiegészül azzal, hogy a képet nézve immár mi is szemtanúivá válunk a történteknek.
Ezzel a megközelítéssel újra ahhoz a helyhez kötve mutatjuk meg a történéseket, ahol azok megestek: többnyire a hétköznapunk tereiben. A képre kattintva kiderülhet, hogy mindez éppen azon az utcán zajlott, amelyen minden nap járunk. Akkor a fotón számunkra többé már nem az elvont „holokauszt” jelenik meg, hanem konkrét személyek azon a konkrét helyszínen, amelyen ma akár minket is le lehetne fényképezni.
A see and save elnevezéssel induló projekt alapvető célja, hogy ezzel az új megközelítéssel támogassa a holokauszt történetének kutatását és bemutatását. A holokauszt során keletkezett fényképeket idő- és geolokációs feldolgozási keretben tesszük hozzáférhetővé. Ezzel kiemeljük a képi anyagot az archívumok homályából, s ebben a modern környezetben azokhoz is közel visszük a dokumentumokat, akik máshogy aligha jutnának el hozzájuk.
A különböző fotók és filmek rendezésével, térképen való megjelenítésével, azonosításával és címkézésével olyan összefüggések is feltárulnak majd, amelyeket eddig nem ismertünk. Ezzel a technológiai megközelítéssel remélhetőleg megválaszolhatók lesznek a filmrészletekkel, fotókkal kapcsolatos máig tisztázatlan kérdések is.
Mindannyiunknak feladata van a múltunk e fejezetével kapcsolatban.
Mert a holokauszt nem csupán történelem, hanem figyelmeztetés is. (Timothy Snyder). Mert megtörtént, tehát megtörténhet újra (Primo Levi). S azért is, mert akik nem tudnak beszélni, azok helyett annak kell beszélnie, aki tud (Esterházy Péter).
„Másképp beszél és másképp hallgat az, aki ott volt, ezért másképp beszél és másképp hallgat az is, aki nem volt ott. Van ebben az új egyedüllétben valami félelmetes és ijesztő, ahogy lassan elhagynak minket a túlélők és magunkra maradunk. […] El akarjuk-e felejteni a történteket, mint egy rossz álmot (és evvel minden szenvedést értelmetlennek és fölöslegesnek mondunk), vagy elfogadni akarjuk, mint az emberi történet, civilizáció nagy traumáját? Ez a 21. század nyelvének nagy kérdése: elfelejteni akarjuk-e, vagy pedig ha nem is megérteni, de megtartani Auschwitzot szörnyű emberi mivoltában, vagyis az a kérdés, hogy a neurózis vagy a kultúra lehetőségeivel élünk-e. Ha az ember magára marad – és ez is a 20. század –, akkor elveszett. Az embernek nincs esélye, az emberiségnek van esélye.” [Esterházy Péter, A Bermuda-háromszög]
Az áldozatokra nehéz újra és újra emlékezni. Ami megtörtént, az természeténél fogva lassan mozdulatlanná dermed – „múlttá” válik, „történelem” lesz belőle –, és mint a homok folyik át az ujjaink között. Nekünk éppen ezért törekednünk kell rá, hogy valamilyen formában minden áldozatra emlékezzünk. Akadályoznunk kell, hogy a holokauszt csupán a történelem polcain porosodó aktává váljon.
Legyél a társunk ebben a törekvésben!
Legyél a partnerünk, a munkatársunk – akivel közös a törekvésünk, aki munkájával, kép-vagyonával, képfeldolgozási tevékenységével hozzájárul a gyűjtemény gyarapításához, működtetéséhez.
Legyél a támogatónk – aki anyagi támogatásával lehetővé teszi a projekt létrejöttét, működtetését és fejlődését.
Munkatársak
Geréb Ágnes, Herner Dorka, Erdély Jakab, Herner János, Stáhl Eszter, Heller Gábor, Domokos Johanna, Szilágyi Ákos,